… tuned to a dead channel

Sci-fi, fantasy, horror, krimi és egyéb regényannotációkat a Google Maps/Earth-re!

For instance, the “unstable” streets that appear and disappear in China Miéville’s short story “Reports of Certain Events in London” are suddenly available for mapping; you can follow their speculative routes, and even plan day trips around them, hiking through the nonexistent side streets of the city.

Or you go to Google Maps one day, because you’re planning a trip to Japan or to San Francisco, and you click on “Satellite” view - and then on “William Gibson,” a new visualization option. It’s brought to you by a partnership between Putnam and Google Maps. So you click on “William Gibson” and a whole informational layer of Gibsonian detail appears. Gibson mentioned this street, and this bridge, and this hotel room - and here it is on a map for you to follow.

Within six months, you can click on “Alfred Hitchcock,” “Ray Bradbury,” and “H.P. Lovecraft” to see how their films and stories map out. It’s the becoming-literary of Google Maps.

Úgy döntöttem nagy merészen, hogy elolvasok egy Paul Coelho könyvet, csak a miheztartás végett. Onnantól kezdve teljes joggal anyázhatom a Coelho rajongó ismerőseimet, és nem vethetik a szememre, hogy de hát egy betűt se olvastam tőle. Rákerestem hirtelen a nevére, és beleolvastam néhány csodás magyar és angol rajongói blogba. Most megyek Warren Ellis blogjára, a “THE OCTOPUS INVADES THE VAGINA AND IT HURTS” típusú posztokat olvasni, hogy helyreálljon az univerzum egyensúlya (nem, nem tetszettek már az idézetek sem).

Befejezve végre hosszas szenvedések után Dan Simmons Ilium-jának folytatása, az Olympos. Annyira nem rossz, de még mindig az az érzésem, hogy mostanában minden sci-fi és fantasy írót az alapján fizetnek, hogy az aktuális könyvének segítségével egy csapással meg lehet-e ölni egy embert vagy nem.

Pelevin mellett az új orosz kedvenc Vlagyimir Szorokin, de becsatlakozott egy olasz egzisztencialista, Alberto Moravia is.

Nekiláttam Bruce Sterling Shaping Things című könyvének mégegyszer, mert bár nem hosszú, de legalább tömény, és harmadszor is elő fogom venni asszem. Szépen is hangzanak majd társaságban a metahistory, technosocial change, spime és hasonló fogalmak. Mondjuk több ismerősöm meg van róla győződve, hogy valójában csápos, japán Transformers robotokkal akarok megerőszakoltatni mindenkit mesterséges intelligencia kutatás és technikai fejlődés címén (ez egyébként igaz).

Beszereztem az összes Changeling : the Lost kiegészítőt ami még nincs meg, mert ugye alacsonyan van a dollár és ilyen alkalmat nem szabad kihagyni, meg hát mire bassza el az ember a szánalmas kutatói fizetését, ha nem szép, nagy és színes könyvekre.

Aránylag megnyugtató mennyiségű olvasatlan könyv van szétszórva az asztalomon és a földön ahhoz, hogy ne érezzek késztetést minden egyes könyvesbolt és antikvárium végiglátogatására, ami szembejön. A teljesség igénye nélkül : egy Umberto Eco esszékötet, meg egy másik könyv tőle, egy PKD életrajz, 20. századi cseh/lengyel/angol/francia/orosz novelláskötetek, a Moby Dick, egy Newton esszékötet, egy Dürrenmatt könyv, egy (poszt)cyberpunk novelláskötet és még néhány egyéb. Néha belémhasít, hogy mi lesz akkor, ha odanyúlok a polcra, és semmi olvasatlan dolog nem lesz rajta.

Ja és sikerült 7 darab tündéres, démonos, boszorkányos mesekönyvet is beszerezni (Changeling, ugye). A Hulladémon és más történetek című szanszkrit gyűjtemény különösen bíztatóan hangzik, bár nem biztos, hogy a Changeling-hez a legideálisabb.

Az általános iskolai és gimnáziumi túlzott mértékű hard SF fogyasztás miatt torzult személyiségem néhány része tombolva követeli Arthur C. Clarke 90. születésnapi videóüzenetének belinkelését. Nem állok ellen.

Ráadásnak pedig itt a Stanley Kubrick által megfilmesített 2001 : Űrodüsszeia egyik legjobb jelenete szerintem.

Hirtelen felindulásból itt van három könyv, ami tényleg hatott rám.

Gerald Durrell - Az amatőr természetbúvár : Ha ez nincs, akkor nem leszek biológus. Pont. Esetleg vegyész vagy geológus (ja, voltak ilyen elképzeléseim is, valamikor régen). Rongyosra bírtam olvasni olyan, másoknak talán nem túl izgalmas részeket, hogy mit lehet találni egy befagyott mocsárban fél méterrel a felszín alatt.

William Gibson - Virtuálfény : Na ez indított el a lejtőn a cyberpunk, animék, informatika, Japán és industrial zenék irányába. Meg is látszik.

George Orwell - 1984 : Közhely, tudom, de 14 évesen olvasva először reménykedtem a pozitív befejezésben, utána abban, hogy “jó, de akkor legalább az elveit nem adja fel és meghal”, aztán abban, hogy valami csak maradt az eredeti emberből, aztán az utolsó mondat úgy vágott pofán, hogy ma is cseng a fülem tőle. Ez most nagyon pozőr volt, de nem tehetek róla, le kellett írnom.

Néhány kedves (kedvetlen) olvasómnak van hasonló listája?

Dan Simmons - Ilium : hát ettől nem voltam elájulva, az az igazság. Elég érdekesen kezdődött, kíváncsi voltam mit lehet kihozni egy Homérosz/Shakespeare/Proust/sci-fi keverékből, de csak egy teljesen átlagos sci-fi regény lett belőle. Nem rossz, de nem éreztem a hatalmas nagy újítást és zsenialitást. Másrészt ez a második könyv mostanában, ahol még én is úgy gondoltam, hogy némi rövidítést igényelt volna a szöveg. A könyvvel kapcsolatban hangzott el egyébként a következő párbeszéd :

- Te magyarul nem szoktál olvasni? (csak ilyen nyugati kultúrmocskokat)

- De.

- És az ilyeneket honnan szerzed? (mer rendes könyvesboltban biztos nem)

- Boltban.

- Megnézhetem?

- Nézzed.

- Ez valami ponyva, ugye? (én ilyen szemetet nem olvasok, csak irodalmat, csupa nagybetűvel)

- Az. (mi lenne, ha szimplán meghalnál, itt és most)

Bret Easton Ellis - Az informátorok : Nem szeretnék amerikai yuppie lenni. Aránylag kevés helyen bukkan elő a vérben fröcsögő, pszichopata stílus, ami az Amerikai Psycho-ra volt jellemző, de hamar elveszik az ember életkedvét a fényképszerű pontossággal (vagy valami ilyesmi) bemutatott üresszemű, nyugtatófüggő színészcsemeték és bankigazgatók.

Rudy Rucker - Postsingular : Rövid, gyorsan olvasható, a szingularitással és hasonlókkal foglalkozó Hylozoic trilógia első része. Majd talán írok erről is (meg másról) egy másik helyre (ó persze, ígérem egy éve).

Paul Feyerabend - A módszer ellen : Na végre tényleg nekiláttam a tudományos szemlélet lerombolójának, a tudományfilozófia fenegyerekének és démonának, stb, stb fő művének. Kemény menet lesz, néha több a lábjegyzet egy oldalon, mint a rendes szöveg, bekezdésenkén 10 percig kattogok és hasonlók. Talán túlélem.

Következő endless rivjú, ezúttal a Spook Countryról.

Mellesleg lendületesen haladok az anyagi csőd felé, miután sikerült négy darab könyvet rendelni (rendeltetni) az Amazonon d.-vel. Szomorú ez nagyon.

• Charles Stross : Singularity Sky
• Vernor Vinge : Rainbow’s End
• Rewired : The Post-Cyberpunk Anthology
• Peter Watts : Blindsight