… tuned to a dead channel

Kevésen múlott, de sikerült túlélni az Oktoberfestet. A low-budget utazásszervezésbe sajnos becsúszott egy hiba már az elején. Szomorúan konstatáltuk, hogy van idegenvezetőnk, aki nagyon szeret beszélni, a magyar nyelvvel viszont nagyon nincsen tisztában. Példákat sajnos nem tudok mondani, ugyanis elég hamar (5 perccel idulás után) nekiláttunk a teleportálás embertpróbáló feladatának, ami majdnem 2 üveg viszki elfogyasztását jelentette. Reggel 7-re értünk az Oktoberfest területére, ahol már ekkor durva sorok álltak minden sátor előtt. Az embereknek legalább fele az itteni népviseletbe volt öltözve, bőrgatya a fasziknak, dirndl a nőknek (ez egyébként látvány szempontjából egy igen előnyös öltözék, minden hímneműnek nagyon tetszett).

A kötelező városnézés, liter kávé, és az első weisswurst elfogyasztása után megpróbáltunk sört szerezni. Azt hiszi az ember, hogy ha már fesztivál és Németország, akkor ez biztos nem lesz nagy probléma. Na persze. A sátrakat kivéve sörpult nem nagyon akadt sehol, pedig állítólag 6 millió ember fordul meg az Oktoberfesten, és hát azok sörözni is akarnak. A sátrakba bejutni pedig esélytelen, pontosabban bejutni még be lehet, shotgun, machete és hasonlók segítségével, de sört azt nem kapsz, csak akkor, ha ülsz valamelyik asztalnál, amit fél évre előre lefoglaltál. A nagyon szigorú pincérnőknél meg teljesen felesleges könyörögni. Külön tanulmányt érdemelne egyébként az, hogy milyen embereket vesznek föl ide dolgozni. Az egyik pincérnő 8 teli korsóval (a korsó az literes) rohant a pulttól valamelyik asztalhoz, és amikor odaordított nekem valamit Bene Gesserit Tisztelendő Anyákat megszégyenítő hanglejtéssel (valószínűleg azt, hogy takarodjak az útból), kb 0 másodperc alatt pattantam odébb. Ránézésre több éves elitkommandós kiképzés és némi pankrátori gyakorlat után kerülnek ide, és 10 másodperc alatt tépik darabokra a 120 kilós bőrdzsekis motorosokat, ha éppen sör van náluk. Ha nincs, akkor elhanyagolható időmennyiség alatt. Szóval a sör : alig 1 órás várakozás után sikerült hozzájutni fejenként 1, azaz egy korsó sörhöz, amit a forrásként szolgáló épület 1 méteres körzetében lehetett elfogyasztani. A bejáratot felügyelő valószínűleg 3 pár szemmel rendelkező faszi pedig képes volt ellenőrizni a korsók mozgását, a bejutásra vágyó embereket, és azt, hogy aki a korsót viszi vissza, tényleg csak a korsót vigye vissza, és ne vegyen sört magának. Ahhoz vissza kellett volna állni a sor végére.

Bánatunkban ezután elmentünk megnézni a vidámparkot, és felültünk mindenféle hülyeségre, ami pörgött, rángatott, fejre állított és legalább 5G-vel préselt az ülésbe. Utána szégyenszemre a fesztiváltól mintegy 100 méterre találtunk egy kocsmát, ahol emberi idő alatt sikerült a további sörökhöz hozzájutni.

A nap 2 jelmondata egyébként a következő volt :

1. ha éppen elkavarodott valaki : “veszteségek mindig vannak”
2. ha sírt valaki, hogy fáradt, álmos, éhes, szomjas : “az alvás, kaja, víz a gyengék fegyvere”

A hazaút már említésre sem méltó, mindenesetre nem szeretnék mégegyszer 2 éjszakát is buszon tölteni. Aludni azt kurvára nem lehet, legfeljebb félálomban vegetálni.

Megvolt az idei első nap Szigeten, ami valójában a Gödörben indult, ahol sikerült egy három sör, három (egyes források szerint négy) unikum kombinációval indítani és megalapozni az estét. A kezdésnek végighallgatott Hives és a Kispál koncert annyira nem hatott meg, az az igazság, Kispálból egyébként is megvolt már a kötelező koncert más fesztiválon. Ezután Nine Inch Nails, aminek az elejét még békés bambulással töltöttem, de egyszer csak D. nagy lendülettel berántott előre, aztán azon vettem észre magam, hogy az utolsó két album (With Teeth és Year Zero) kivételével az összes szövegét fejből tudom (és üvöltöm) lelkes ugrálás közepette. Egészen érdekes volt belegondolni, hogy hova sikerült jutni 20 év ismeretség alatt, aminek kezdetén még a matek tanárnéni fenyített be kettőnket, mivel órán olvastunk a pad alatt. Most meg…

A koncerten egyébként a WT és a YZ nem nagyon volt erőltetve (azér mégis), viszont megvolt minden kötelező, Closer, Burn és egyebek. Erős négyes, ha valami osztályzatot kell mondani a zenei részére a dolognak. Sajnos amióta Trent Reznor nem drogozik és önmarcangol, kissé leeresztett a dolog. Aztán a végén, amikor megfelelően pozőr zárásként a Hurt ment, a vérnyomásom mínusz végtelen környékére süllyedt, az elfogyasztott alkoholok és a nem elfogyasztott ételek hatására. Ennek következtében kénytelen voltam kissé leülni a földre, és most már soha nem mosom le magamról, hogy trú dark-ként a koncert végét befordulással és magamban zokogással töltöttem.

Ma pedig rituális bakancstisztítás, ideje lemosni az egy hónappal ezelőtti Volt fesztivál nyomait is a köbméter szigetes sár mellett.

Ja és itt egy wallpaper.

ápdét : setlist

HYPERPOWER!
The Beginning Of The End
Heresy
Terrible Lie
March Of The Pigs
Closer
Survivalism
Burn
Gave Up
Me, I’m Not
The Great Destroyer
Eraser
Only
The Good Soldier
Wish
No, You Don’t
Suck
Dead Souls
The Hand That Feeds
Head Like A Hole
Hurt